A legutóbbi levelem után, amiben arról írtam, hogy a pozitív gondolkodás önmagában még nem garantálja a változást, Andrikó Éva azt kérdezte tőlem, hogyan rúgjuk fenékbe önmagunkat akkor, amikor nem jön sehonnan sem egy töltés. Köszönöm Éva, hogy továbbgondoltad, és feltetted az egyetlen logikus kérdést. Először is, nem vagyok Harry Potter, ne várj tőlem varázsigét. A

Van egy kedvenc idézetem: Nem emberi lények vagyunk spirituális tapasztalásokkal, hanem spirituális lények földi tapasztalásokkal. Ez nekem azt sugallja, hogy a földi világ minden mélységét és magasságát is olykor meg kell élnünk. A magasság az rendben is van, de mi van a mélységekkel? Mi van akkor, amikor a poklok poklán mész keresztül? Amikor beleragadtál egy