Van egy kedvenc idézetem: Nem emberi lények vagyunk spirituális tapasztalásokkal, hanem spirituális lények földi tapasztalásokkal. Ez nekem azt sugallja, hogy a földi világ minden mélységét és magasságát is olykor meg kell élnünk.

A magasság az rendben is van, de mi van a mélységekkel? Mi van akkor, amikor a poklok poklán mész keresztül? Amikor beleragadtál egy helyzetbe, ami lehúz?

Jöhetnek ilyenkor az örök érvényű bölcsességek, mint például ez itt:

A belső béke az a biztos tudás, amikor a körülményeid ellenére is harmóniában vagy önmagaddal.

De hogyan legyek harmóniában önmagammal, amikor a körülményeim épp mást mondanak?

Van egy egyszerű módszerem, ami nekem mindig beválik. Amikor rossz passzban vagyok, és semmi sem úgy sikerül, ahogy szeretném, reggel ráállítom az agyamat erre a kérdésre:

Kedves Univerzum, ma milyen csodával ajándékozol meg?

És egész nap figyelem a csodákat. Rázoomolok az agyammal arra a szóra, hogy csoda, és ha hiszed, ha nem, jönnek sorra. Kisebbek és nagyobbak. Egyszerűen attól, hogy a körülményeid helyett az Univerzum ajándékaira fókuszálsz, észre fogod venni a csodákat.

„Amire figyelsz, az a világod” – tanította Qui Gon jedi mester, alias Liam Neeson a kis Anakin Skywalkert a Csillagok háborúja valahányadik részében. Egyszerű, de igaz. A nagy dolgok egyébként egészen egyszerűek. Amire figyelsz, az növekedésnek indul.

Ezen a héten figyelj az Univerzum csodáira, és ha kedved van, oszd meg velünk a tapasztalataidat a blogon.

Szeretettel:

Emese