Ha megkérdeznéd tőlem, hogy az elmúlt években melyik volt az a könyv, ami a legnagyobb hatással volt a gondolkodásomra, akkor azonnal rávágom, hogy Dr. Joe Dispenza Engedd el önmagad, és válj új emberré című könyve.

Ebben a könyvében arról ír, hogyan tudsz mélyreható változásokat előidézni az életedben, és hogyan tudod megteremteni azt a valakit, akivé válni szeretnél. Ahogy Dr. Joe mondja, a személyiséged teremti meg a személyes valóságodat. Ha változtatni akarsz a valóságodon, akkor először a gondolataidban lépj ki a megszokott sémákból, és kezdj el nagyobb léptékben gondolkodni magadról, mint amit a jelenlegi körülményeid sugallnak.

Könyvének egyik meghökkentő gondolatmenete így kezdődik: „A tudatos pozitív gondolkodás nem elegendő negatív érzéseink legyőzéséhez.”

Amikor ezt a mondatot elolvastam, felkaptam a fejem. Mi vaaaaan? A pozitív gondolkodás önmagában nem ér semmit? Aztán elkezdtem gondolkodni. Negatív életesemények és kisebb-nagyobb érzelmi traumák és viharok idején én is számtalanszor átéltem azt, hogy hiába vágyom tudatosan arra, hogy pozitívra hangoljam magam, valahogy az érzelmeim nem engedelmeskednek. Ha sokáig vagy egy negatív érzelmi állapotban, a test szinte memorizálja a múlt élményeit, és a rossz érzések lesznek ismerősek a számára. Amint változtatni szeretnél, a tested ellenáll annak, hogy a számára oly ismerős, bár negatív érzéseket lecserélje. Így a bevésődött érzések újrateremtik a múltat.

Oké, mondtam én erre magamban, de mi a teendő? Hogyan lehet ezen felülkerekedni?

Elhatároztam, hogy a könyvben leírt meditációs technikát kitartóan csinálom majd, de mivel kolerikus alkat vagyok, egy hét után abbahagytam.

De Dr. Joe azóta sem hagy nyugodni. Holnap kezdem el 8 hetes online tanfolyamát, és az az elgondolásom, hogy kisebb adagokban könnyebben átfordítom az ismereteket a saját napi gyakorlatomra.

Hogy miért mondtam el mindezt neked?

Egyrészt tényleg lebilincselő a könyv, érdemes elolvasni.

A lényeg azonban sokkal mélyebbről jön. Az a hivatásom, hogy segítsek az embereknek jobbá tenni az életét. De nem vagyok mágus. Nem vagyok hibátlan. Ugyanúgy kereső vagyok, mint aki hozzám fordul segítségért. Amit hozzá tudok adni a folyamathoz, az a kívülállás. Nekem nem ismerősek a másik rossz érzései, amiket a teste memorizált és nem enged el. És vannak eszközeim, amelyek segítenek az érzéseket elengedni. És ezután lehet új valóságot teremteni.

A szabadságharc tiszteletére egy forradalmi kérdésem van számodra:

Milyen érzés lenne, ha az elképzelhető legjobb önmagad lennél?

Ízlelgesd a kérdést, és gyermeki kíváncsisággal fogadd az érzéseket, amelyek a kérdés hatására megszületnek benned.

Szeretettel:

Emese