Szeretem Agatha Christie-t. Olvasni is és nézni is. Nagy kedvenceim a nyolcvanas években Peter Ustinov főszereplésével készült Poirot filmek. Eredeti helyszíneken, pazar jelmezekben repítenek el egy rég letűnt világba, az arisztokrácia sötét bugyraiba és a felkapaszkodni vágyók mindent kockára tévő életébe.

A minap a tévében Poirot kalauzolásával eljutottam Londonba, Firenzébe és a Szentföldre. A Randevú a halállal című film ment a tévében, és a film utolsó jelentének zárómondatára felkaptam a fejem.

Poirot az eset tanulságaként André Gide francia írót idézi, ami önmagában is érdekes, mert Poirot hagyománytisztelete és Gide mindent felforgató eszmeisége nehezen fér meg egymás mellett.

A lényeg azonban az idézet, ami így szól:

„Szabaddá válni önmagában nem jelent semmit, az igazán fárasztó feladat rájönni, mihez kezdjünk a szabadsággal.”

Amikor itt tartottam az írásban, el kellett ugranom valahová, és félbehagytam a gondolatmenetet. Hazafelé jövet az Univerzum megtréfált: két emelet között beragadtam a liftbe. Értem én a tréfát…

A szabadság fejben dől el.

Néhány napra rá ment a TV-ben kedvenc filmem, A remény rabjai Tim Robbins-szal és Morgan Freeman-nel. Ha még nem láttad, ki ne hagyd!

A film egy börtönben játszódik, és az egyik kulcsjelenetben a főhős, az ártatlanul elítélt bankár, akit Tim Robbins játszik, és aki a börtönőrök kegyét élvezi, mivel adószakértőként jelentős összegeket spórol meg nekik az adójukból, véletlenül meglát egy operalemezt az irodában.  Hirtelen sugallatra magára zárja az ajtót, felteszi a lemezt, bekapcsolja a hangosbemondót, és az udvaron sétálgató rabok elbűvölten hallgatják Suzanne és a grófnő kettősét Mozart Figaró házasságának harmadik felvonásából. Bár fogalmuk sincs, miről énekel ez a két nő, néhány percig mégis szabadnak érezték magukat.

A szabadság fejben dől el.

A liftből kiszabadulva (hála és köszönet a Multi Alarmnak, akik 7 perc alatt odaértek) indultam a kislányomért a táborba. Tűzpiros autómban végigmentem a világ legszebb városának utcáin, közben a rádióban Morricone zenéje szólt, mosolyogva engedtem át a gyalogosokat a zebrán, és hagytam magam elé bevágni a sietős és ideges autósokat.

A szabadság fejben dől el.

Használd ezt a tudást, legyenek bármilyenek is a körülményeid!

Börtönnek érzed a munkahelyedet? Fogva tart egy rögeszme? Szenvedsz a főnököd kritikájától? A kollégád áskálódásától? Szűknek érzed a négy falat magad körül?

Teremtsd meg a belső szabadságodat!

Hogy hogyan? Végezz minél több olyan tevékenységet, ami örömet okoz. És közben érezd át és hangosítsd ki magadban a belső boldogságodat.

Íme az aktuális listám: kenyeret és péksüteményeket sütök, operát hallgatok, meditálok, futok, könyvet fordítok, gyerekeknek stresszoldást tanítok, reggel 8-ig alszom, pizsamában  kávézom reggel a teraszon.

És a te listádon mi szerepel mostanság?

Szabad gondolatokat kívánok neked a nyár utolsó hónapjára is!

Szeretettel:

Emese