Pont egy hete elmentem szabadságra. Mintha a szabadság olyasvalami lenne, ahová el kell menni. De ha el kell hozzá menni, akkor mi van itt, amikor éppen nem vagyunk szabadságon?

Az én szabadságom a víz. A víz nekem a lebegés, a megtisztulás, az áramlás, a tágasság. Nem a csinálás, hanem a végtelen lehetőségek energiája.

Gyerekkoromban azt gondoltam, hogy az igazi víz nem lehet más, csak a tenger. A Duna mellett töltöttem a nyarakat, a Balatont úttörőtáborokban és SZOT üdülőkben fedeztem fel, de mindig volt bennem egy elvágyódás az igazi, nagy víz után.

18 évesen láttam először a tengert. Firenzébe menet a vonat megállt Triesztben és pár órát várakozni kellett. Kimentem a kikötőbe, ahol egy addig ismeretlen világ fogatott. A tágasság és a végtelenség érzése járt át, mint addig még soha. Később Korfun úsztam először a tengerben, aztán jöttek az újabb szigetek a Földközi-tengerben, és én egyre inkább magaménak éreztem a végtelen tengert.

Az Adriai- és a Földközi-tenger után bővült a lista. Andamán-tenger, Vörös-tenger, Perzsa-öböl, aztán jöttek a még nagyobb vizek, az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán.

Az idei év új perspektívával ajándékozott meg. Megtanultam megélni a szűkösségben a tágasságot. Zárt térben a végtelent. Korlátok között a szabadságot. A szűkösség, a bezártság és a korlátok is csak egy nézőpont, ahogy a tágasság, a végtelen és a szabadság is az. A nézőpont pedig egy döntés.

Így találtam meg az igazi, nagy vizet a szabadságomon a szálloda medencéjében valahol a Zalai-dombság közepén.

Nem kell szabadságra menni, hogy megtaláld a szabadságot. Nem kell elmenned a tengerhez, hogy megtaláld a nagy vizet.

Nekem a víz jelenti a szabadságot. Valakinek a magas hegyek, másnak a végtelen búzamező vagy a kukoricatábla. Megint másnak a kék ég, vagy az egyre változó felhők. Valakinek a nyüzsgő város, vagy a lüktető fesztivál, a tomboló tömeg. Sokan az aktivitásban élik meg a szabadságot, míg mások a mozdulatlanságban.

És te? Neked mi jelenti a szabadságot, és hol találod meg?