Augusztus. Egy hónap nem dolgozás. Megpróbálok lelassulni, lecsendesedni, igyekszem semmit sem tenni. Semmit, ami a mindennapok állandó pörgését idézné fel bennem. És közben megpróbálok figyelni. Befelé.

Nem is olyan könnyű ez a befelé figyelősdi, mert ellentmond mindannak, amit a siker jegyében a hatékonyság megkíván tőlünk. Olyan, mintha szembe mennék saját magammal. Aztán amikor már szinte ráunok magamra, mert úgy érzem, hogy mindig ugyanazokat a köröket futom, és nem jutok semmire, és már majdnem feladom, akkor egyszer csak jön az első felismerésnek tűnő valami. Aztán a gondolat újra felbukkan egy beszélgetésben, kimondja valaki más is, hallom, ahogy visszhangzik bennem:

Adj helyet magadnak a saját életedben.

Mintha ez az egész év erről szólt volna eddig.

Mit kell letenni, befejezni, lezárni, abbahagyni, és legfőképpen szeretettel elengedni, hogy helyet adjak végre magamnak is a saját életemben? Hogyan tudom az életem alkotóelemeit – legyen szó akár emberekről, feladatokról, vagy tárgyakról – újra összerakni úgy, hogy legyen benne elég tér és levegő?

És ha végre lesz helyem a saját életemben, akkor mi az a régóta dédelgetett álom, amit nem halogathatok tovább?

És ha idáig eljutottál te is bármikor az életedben, akkor talán már sejted, hogy mi következik most. Valami, ami lemaradt a címből. Az ötödik szó. Az ötödik elem. Ami igazolja a címben szereplő első négy szó létjogosultságát.

Megvalósítani.

Annyit ér egy felismerés, amennyit megvalósítasz belőle az életedben. Ne halogasd tovább. Cselekedj. Most.

Hírlevél feliratkozás

Ha szívesen kapnál tőlem rendszeresen információkat, inspirációkat, itt feliratkozhatsz a hírlevelemre.

Sikeres feliratkozás